A látványon túl - Zsolt 22,12.15-20 (prédikáció, Nagypéntek, 2021.04.02.)

Zsoltárok 22,12.15-20
„12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! […] 15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20 Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!”